Vasárnap reggel Massi, Petra és Gianluca jöttek értünk és átkocsikáztunk a félsziget túloldalára.
Útközben megnéztünk egy véletlenszerűen feltűnő templomot.
Santa Catarinában összeszedtünk még egy francia és egy olasz nőt, aztán együtt mentünk a partra,
Porto Selvaggio-hoz.
A tenger gyönyörű.
Úsztam egy hosszabat Tunézia irányába, aztán vissza.
Piknikeztünk a bokrok közt a parton.
Felsétáltunk az erdei lépcsőkön a dombtetőre, megnéztük az őrtornyot és az olivafákat. Még nem érett az oliva.
Én addig bámultam a napba, míg megvakultam. Viszont így megíródott a fejemben a hétfői cikkem.
Köszönet Petrának ezekért a pofátlanul jó képekért.
Elnézést kérek mindenkitől, hogy október 25-én strandoltam, míg Európa többi részén az ég szürke és az emberek az eső elől a házaikba menekülnek. De én így élek, ez nem nyaralás.
Sunday morning Massi, Petra and Gianluca came to our house and we traveled together to the west side of the peninsula.
On the way we lost a bit, and visited a randomly appeared church.
In Santa Caterina we collected two women, and then went together to Porto Selvaggio.
The sea is wonderful.
I swam a quite long distence to the direction of Tunisia, then back.
We had a picnic on the beach.
We were hiking on the hill, and visited the big old watch tower on the top of the hill.
I was watching the sun until i went blind.
Thanks to Petra for this shamelessy good pictures.
Sorry, that I went to the beach on 25. october, while in the other parts of Europe the sky is gray and the people are hiding from the rain.
But this is how i live my life. This is not a holiday.
Este Santa Catarinában ettünk egy fagyit, aztán visszakocsikáztunk Poggiardoba.
A kocsiban Massi barátainak a bandája szólt.
iosonouncane
In the evening we went to Santa Catarina for eating a gelato, then traveled back to Poggiardo.
In the car we listened to my new favorite album, iosonouncane: DIE.
