Fine settimana - Hétvége - Weekend

Október vége van, és most először volt végre egy szabad hétvégénk.
Pénteken Kathy egy kedves helyi  nő elvitt minket Nocigliába fodrászhoz. Remekül szórakozunk.

So, this is the end of october and finally we have some free time on the weekend.
On friday Kathy - a kind local woman - brought us to Nociglia, because we had an appointment with the hairdresser there. It was fun. I lost 10 cms, and changed my haircolor back to ginger.

Munka után Alex-el főztünk egy tésztát és ittunk hozzá egy kis spumante rosét mivel csak ketten voltunk itthon. Most jutott egy kis időnk beszélgetni és összebarátkozni.
Este jött értünk meglepetésszerűen Alessandro, Massi unokatesvére és elvitt minket Ortellébe, ahol megint disznóvágás és kolbászfesztivál volt.
Az időjárás hűvös volt, de ez senkit sem érdekelt, mert a héten leölték a környék disznóit és most itt az idő, hogy frissiben megegyük az édesköményes sült kolbászt, a grillezett fejhúst meg az abált belsőségeket. És van sült gesztenye is.

Friday, after work, we cooked pasta with Alex and drunk few glasses of spumante rosé. Finally we had time to get acquainted with each other. In the evening Alessandro, the cousine of Massi came to our house and picked us up to Ortelle, because there was a sausage festival - again. 
The weather was cold a bit, but nobody cared, because we have the fresh new sausages so, just everybody just ate the salsiccia.

Találkoztunk a többi helyi zsivánnyal és ittunk egy kis helyi -hordómosásra használatos- bort. Mikor jól megvacsoráztunk a sok disznóságból este 11-kor, akkor tovább "kocsikáztunk" Nocigliába, mert egy bárban élő zene volt és bele szerettük volna hallgatni. Nos ez sikerült, ráadásul igen jó zenészek játszottak. Három óra körül a bár bezárt, ezért folytattuk a Forma 1-et Poggiardoig, ahol minden normális hely zárva volt már, ezért ráfanyalodtunk a város "legmenőbb" hoteljának bárjára. Nem volt olyan kellemes hely, de mi azért megpróbáltuk jól érezni magunkat. Igazából már nem is lep meg, hogy amikor 4 óra tájban már kétszázzor elbúcsúztunk, a pincér még kihozott két tálca whiskey-t, ami persze a ház ajándéka és sértés, ha nem isszuk meg. Faluhelyen így szokás (?).

SABATO

Szombat reggel tétován ébredtünk, de hamar összeszedtük magunkat és elindultunk.
Elsétáltunk a város széléig, stoppoltunk, egy kedves, gazdag, idősebb férfi fel is vett minket és elvitt a partra. Nem mondom, hogy az időjárás nyárias, de azért kellemes volt.
Egyszercsak meglepetésszerűen megjelent Massi és Alessandro, csináltak néhány szép képet a parton, aztán együtt hazakocsikáztunk Poggiardoba és ittunk egy kávét.
A téren meglátott minket Juri, a kedvenc kocsmánk tulaja és pultosa és nagyon kedvesen megkínált minket egy kis kólával. Beszélgettünk, megdicsérte az új frizurámat, én megkérdeztem, hogy van a 4 hetes kisfia és a felesége, aztán megegyeztünk, hogy ha bármikor segítségre szorulunk, csak szóljunk egymásnak. A kóláért persze nem kellett fizetni, ez a jóbarátság egyik alappillére. Főleg ha az ember bártulajokkal barátkozik.
Este Massi, a drága jó Massi, -aki kamerájával követ akkor is ha nem tudok róla- eküldött néhány képet amit délután készített Porto Miggianoban.

On saturday we walked out from Poggiardo and tried to hitchhike, successfully.
We went to Porto Mmiggiano, my favorite beach and swam a little bit.
Suddenly Massi and Alessandro appeared, and they brought us home, tom Poggiardo. On the Piazza del Popolo Juri, the bartender of La Cisterna invited us for a coke, and we talked a bit.
Special thanks to Massi for the pictures.

Otthon 

Home

Kocsmában

At the pub

#7 Pisa - Siena - Kevin e Kamilla giro d'Italia

Reggel 5 óra van, Pisa külvárosában vagyunk egy buszmegállóban és nem tudjuk mi legyen. A random holland beszédes lány, egy kedves olasz hölgyemény, Kevin és én elindultunk a belváros felé okostelefonjaink térképe alapján, hogy megkeressük a ferdetornyot. A holland csaj elment a szállására, amit korábban lefoglalt magának, mi pedig megtaláltuk a tornyot, még napkelte előtt.

It is 5 am, we are in the suburb of Pisa at a bus stop and don't know what to do. The random dutch pal, the nice italana, Kevin and me started to walk to find The Leaning Tower. The dutch girl went to find her hostel, and we found the tower, before the sunrise.

Manuela az olasz lány kedvesen próbálkozott angolul beszélni, de azért egész jól megértettük egymást. Hajnali fél6-kor megnéztük a ferdetornyot és a dómot aztán tovább sétáltunk a belváros felé, ahol egy nagyobb téren néhány baszk, spanyol, olasz és egyéb nemzetiségű fiatal frizbizett, iszogatott, gitározott és énekelt. A helyi olasz fiúk szőkék és kékszeműek (Toszkána!) és nagyon barátságosak. Annyit mondtam csak, hogy "facciamo un giro", mire lelkesen felujjongtak, hogy milyen szuper az olaszom. Kevin és Manuela spanyolul társalgott a gitározó baszkokkal aztán továbbálltunk. Átkeltünk egy hídon a Fiume Arno folyó felett és meg sem álltunk az állomásig, ahol találtunk végre egy helyet, ami nyitva volt. Természetesen ma is Szent Valakit ünnepeltek, tehát szinte minden bolt és kávézó zárva volt. Én a capuccino mellé egy nutellás tekercset kértem, ami nagyjból 30 deka nutellát tartalmazott. Kiderült, hogy Manuela Aegee elnök volt Calabriában és ismeri az unokatestvéremet, Lucát. Kicsi a világ.

Manuela, the italian girl tried to speak english and we understand each other quite well, but to be honest she has spoken the "italian kind of english" -which we really like-. At 5:30 am we visited the leaning tower of Pisa and the Duomo and continued the walk to the city center. On a quite big square we found some youngsters, italian, basque, spanish and other nations playing guitar, singing, dancing and playing frisbee. The italian guys were blond and had blue eyes (Tuscany!) and they were really friendly. I just said to them "facciamo in giro" and they were very happy, my Italian is so great. Kevin and Manuela were speaking with the Spanish and the Basques, and then we said goodbye.

We crossed the river Fiume Arno, and walked to a nice place were we could finally have a breakfast. It was not easy to find a shop open, because of course today was a holiday of Saint Somebody and everything was closed. I drunk cappuccino and ate a nutella roll with ca. 30dkg nutella included.

We found out that Manuela knows my cousin Luca, from the international association, Aegee. Europe is small. 

Wildcat.

 

Manuela az állomás felé vette az irányt, ahonnan a reptérre ment, mert várták a barátai Barcelonában. Mi 7 körül visszasétáltunk a toronyhoz, ahol mi voltunk az elsők, így bátran fotózhattuk egymást ostobábbnál ostobább pózokban, és túristák nélkül szerepelhetünk a képeken, ahogy tologatjuk a tornyot jobbra balra. 7:45-kor megjelentek az első ázsiai hordák, 8:15-kor pedig már tömegek tolták maguk előtt a levegőt. A toronynál megint összefutottunk a vicces holland lánnyal, de már siettünk is vissza a városba és vettünk ennivalót és sört.

Manuela went to the station to catch her train to the airport, because her friends were waiting for her in Barcelona. Around 7 we went back to the tower to make some pictures aund fortunately we were the first ones there, so there are no tourists on our pictures. At 7:45 the first groups of asian tourists appeared, at 8:15 a big crowd was posing like idiots. We met the funny dutch girl again, and went back to the city center to buy some food for lunch.

Manuela a kávézóban megérdeklődte nekünk, hogy melyik közeli strandra érdemes menni. Így hát elcsíptük a következő buszt Tirreniàba és délelőtt 10-kor már a tengerparton süttettük a hasunkat egy beach clubban. János E. L. Kamilla, azaz János Előre Látó Kamilla aki vagyok, vásároltam két belga sört Pisában így a parton rögtön egy kellemes hűvös sörrel üdvözölhettük a napot. A tenger tiszta, de hidegebb, mint Salentoban. Kicsit aludtunk a napágyakon aztán megettük a kis finomságokat amiket vettünk. A tengerpart homokos, sök zöld napernyő van sorban felállítva és mi csak úgy elfoglaltunk egyet és kész, bár úgy tűnt a többiek fizettek a használatukért. Szerencsére voltak mosdók, fürdő és öltözőfülkék is. A fekete árusok csetreszeket árulnak a napernyők között sétálva.

Manuela asked the barman about the beaches close to Pisa, so we caught the next bus to Tirrenia. At 10 am we were already on the beach of the Mediterranean sea, at a beach club.

I am so clever, that I bought two Belgian beers in Pisa so we started the day with a cold beer on the beach. The sea is colder then in Salento, but very clean. We took a rest on the sunbeds, and then ate our lunch what we bought in Pisa.

The beach is sandy, there are a lot of green umbrellas from the beach club and the sun is shining. 

A nagy pihenéssel visszaszereztük minden energiánkat, amit az éjszakai utazás során elveszítettünk. Délután összepakoltunk, lezuhanyoztunk és kimentünk a főútra, ahol perceken belül jött is egy busz ami visszavitt minket a városba.

We recovered all our energies, what we lost during the night on the bus. In the afternoon we packed up, had a shower and walked to the main road. Fortunately one bus arrived in few minutes, and we went back to Pisa.

Pisában rájöttünk, hogy vonatjegy Sienaba 10 euró, ami kicsit több, mint amennyire számítottunk, de végül megvettük. Egy percünk volt elszaladni a 8. vágányhoz és pont elértük a vonatot Empoliba. Ott 4 percünk volt átszállni a sienai vonatra, ahol végre volt ülőhelyünk és légkondi is, Természetesen az ég világon senki sem ellenőrizte a jegyeinket a vonaton. Az út Sienába gyönyörű volt. A toszkán dombok a szőlőtőkékkel és a dombtetőn magasodó kis családi présházakkal és palotkkal. Egyszerűen lenyűgöző, végtelenül békés, szívhez szóló, zöld, öreg, friss és egyedi.

In Pisa we realized, that the train ticket is 10 euro to Siena, which is a little bit more then we expected, but finally we bought it. We had one minute to catch the train to Empoli on the platform number 8., and we caught it at the last moment. In Empoli we had 4 minutes to find the train to Siena, and finally on that train we had a normal seat and there was air conditioner too. Of course nobody controlled our tickets on the train...

The way to Siena was wonderful. The hills of Tuscany with the vines and the little houses and palaces on the top of the hills are endlessly peaceful, heartfelt, green, old, fresh and unique.

Sienaban találtunk egy kis bevásárlóközpontot ahol vettünk vacsorát és egy üveg helyi vörösbort. Felbuszoztunk a dombra aztán sétáltunk a keping felé, bér először kicsit eltévedtünk, este 8-kor már a kempingben voltunk. A táj még mindig nagyon szép.

Camping

A kemping tiszta és barátságos, a portás kitűnően beszél angolul. Jól szervezett rendszerüknek köszönhetően csak be kellett mondanom a nevem és az előzetes foglalásnak megfelelően megkaptuk a sátorhelyünket az előre felállított sátorral. Bár már sötét volt, nagyon kellemes hangulat uralkodott az egész kempingben. A portán kaptunk egy térképet Siena és környékéről illetve egy kupont egy ingyen sörre és röviditalra. Elfoglaltuk a vietnámi háborúból csent katonai sátrunkat a keping egy csendes, eldugott részén. Két szuper ágy, kis ablakok, egy asztal és két szék szolgálta kényelmünket a sátorban. A telefonjainkat a portán hagytuk éjszakára, hogy feltöltsék, majd a sátor előtt megvacsoráztunk. Megbontottuk a bort, iszogattunk, aztán "siamo fatto un giro", azaz tettünk egy kört a kempingben. A kilátás az éjjeli Sienara megint egyszerűen gyönyörű. Mivel a napunk igen hosszú volt (Róma-Pisa-Tirrenia-Pisa-Empoli-Siena) és a bor sem volt gyenge, elmentünk zuhanyozni és hamar elaludtunk. Kevin nem volt megelégedve a nem teljesen vízszintes ággyal, ezért a matracát a földre terítette és inkább ott aludt, amin én jót röhögtem. Ja és a kempingben van WiFi!

The camping was clean and friendly, the doorman was speaking really good english. The system is well organized, so I just had to say my name and they already knew my advance booking. He showed us our tent, and told us everyhting about the camping. We liked the athmosphere of the camping, it was very peaceful, relaxing and lovely. At the reception we recieved one map for Siena and a coupon for a free beer and shot for tomorrow. So we took our tent, which was in a quiet corner of the camping. In the tent there were to beds small windows, one table and two chairs. We left our phones at the reception for charging them, and had a nice dinner in front of our vietnamse war tent. We started to drink the wine, and "siamo fatto un giro" aka walked around in the camping. The view for Siena at night is still magnificent. Because the day was really long (Rome-Pisa-Tirrenia-Pisa-Siena-Empoli) and the wine was quite strong, we went to take a shower and fell asleep quickly. Kevin was not satisfied with "not fully horizontal" bed so he draped the mattress on the floor, and slept there, anf I laughed a lot about it.. Oh, and there was WiFi in the camping!