Hamisvasárnap

Mivel a cserkészes projekt még mindig zajlik, továbbra is megállás nélkül dolgozunk.

Korán reggeliztünk és folytattuk a munkát Sponganoban. 

Délután elbuszoztunk Castroba közösen.

Castroban befizettünk egy csoportos hajóútra, és a kapitány megmutatta nekünk a környékbeli nevezetességeket. Láttunk érdekes kőzeteket, barlangokat és guano-hegyet is, amiből azóta sokat elhordtak és eladták kozmetikum alapanyagnak. Miután mentünk egy kört, megálltunk a nyílt tengeren és szabadon ugrálhattunk a hajóról a végtelen vízbe.

Késő este Nardoba mentem Massival, és ott találkoztunk néhány ismerőssel.

Nardoban épp egy utcaiművész fesztivál zajlott és le a kalappal a szervezők előtt!

Ha jól hallottam ez volt az első alkalom, hogy Nardoban ilyesmit szerveztek, szóval igazán nagy teljsítmény. Voltak bűvészek, énekesek, zenészek, kis utcai színházak, akrobaták, cirkuszok és varázslók.

Egyébként Nardo szép hely, bűvészek nélkül is.

Hamisszombat

Természetesen a szombat sem szünnap, ha épp egy projekt zajlik, és annyi a dolgunk.
Az egész napos munka után Castroba mentünka  cserkészekkel, de szerencsére Gianluca és Massi megmentett minket és értünk jöttek.
Elmentünk a kedvenc strandomra, Porto Miggianoba, de sajnos ott is sokan voltak.
Találtunk egy sziklát ami magasan kiemelkedett a tengerből, odaúsztunk, felmásztunk rá, majd beugrottunk róla a tengerbe.
Elsőre azt hittem, hogy 7 métert zuhantam, de persz lentről már láttam, hogy nagyjából másfél méteres ez a szikla.
Közben csatlakozott Massi barátja, Francesco is.

Ma volt Emese utolsó napja Poggiardoban, ezért küldtünk neki egy képet magunkról.

A fürcsi után visszamentünk Castroba, mert valami borfesztivál volt, de nem sokat láttunk belőle, mert fáradtak voltunk és korán eljöttünk.

Mikor hazaértünk fél9-kor, még úgy éreztem, nem használtam el minden energiámat, ezért elmentem futni. Véletlenül eltévedtem egy szomszédos faluba, Vasteba, ami inkább Poggiardo külvárosa. De egyébként jót futottam.

És az egész napom a google térképen:

Hamispéntek

Reggel 7:45 reggeli az irodában az ötven belga tinédzser cserkészkánnyal.
Buszozás a rogyásig tömött járművel Sponganoba.
9-től vad munka 12:30-ig. 13:00, a munka folytatódik 15:00-ig. 

Délután elbuszoztunk Castroba, ott strandoltunk egy kicsit, aztán hazastoppoltunk Petrával, Filipával, Kasiaval. Egy kedves töröttorrú ötvenes szedett fel minket egy A4-es audival.

Este kimentünk a lengyelekkel, Filipával, Kasiaval és néhány törökkel a helyi kézműves sörözőbe, és jót veszekedtünk a politikán. Lengyel, magyar két jó barát. (!!!)

A program sűrű, csütörtök, július 2.

Reggel 8-tól reggeliztettük a cserkészeket, aztán 9-től munka délután 3-ig.

A munka Sponganoban érdekesnek mondható. Raklapokból építünk komódot, ágyakat, polcokat, stb, illetve újrahasznosítjuk a szemétnek szánt anyagokat, hasznos bútorok formájában. Csiszolunk, festünk, vágunk, dekopírozunk.

A belga cserkészlányok egész ügyesek, szívesen fogják meg az eszközöket, ügyesen átlátják, hogy mikor mit csinálunk, kinek, hogyan tudnak segíteni.

Munka után olasz kurzusra mentek a cserkészek, a török vendégekkel együtt.
Este vacsorázni vittük őket Petrával és Filipával.

Később Luciano-ék szóltak, hogy koncert van a szomszédos San Cassiano-ban, és menjünk el.
Emese, Petra, Kasia és a két lengyel barátja, Luciano, Massi, Francesco, Gianluca és én kb 2-ig maradtunk, hatalmas volt a hangulat, jól esett kicsit kikapcsolni az egész napos fizikai és mentális munka után.
Kicsit szomorúak is vagyunk, mert Emese utolsó napjait tölti velünk.
A hétvégén elmegy Leccébe egy hónapra a barátjához, és augusztus elején hazamegy Magyarországra.

Szerda. Július 1.

Reggel 7:45-kor előkészítettük az irodában a reggelit az 50 belga cserkészlánynak.
9-re átbuszoztunk Sponganoba, ahol nekikezdtünk az építkezésnek az olasz asztalos-művészekkel Michelevel és Albertoval.

Este rooftop party-t tartottunk a sok törökkel és Stefanoval, a kollégánkkal.
Aztán este 11-kor megérkezett Kevin, Teneriféről.
Szegény srác belecsöppent egy zavaros nemzetközi olvasztótégelybe a Via Sacro Cuore 2 szám alatt, de szerencsére a tetőbuli feloldott minden feszültséget, és Kevin is jól érezte magát.
Kevin ugyanolyan önkéntes mint Kasia, Filipa és én, tehát egy évet fog itt tölteni.