Vonatra szálltam és két óra múlva már Genovában voltam. Útközben egyes helyeken 30 centi hó volt aztán megint napsütés és 20°. Marco a Couchsurfing hostom az állomáson várt és hazamentünk letenni a táskámat és inni egy napolitano kávét. Együtt elindultunk végigjárni a történelmi belvárost és rengeteget mesélt az épületektől és a történetükről.
Voltunk a parton a halárusoknál, ettünk egy sajtos focacciat és rengeteg kis utcát bejártunk. Genova tele van apró titkokkal és meglepetésekkel amiket csak egy helyi baráttal lehet felfedezni. Egyedül biztos nem mentem volna be a bölcsészkar könyvtárába, ahol narancsfák vannak a kertben és barokk freskók az emeleten.
Szinte minden ház egy palota hatalmas aulával és nagyrészük átjárható, vagyis a két szemközti oldala nyitott. Sok a gazdag palota de közben van egy kis nápolyi hangulat is, a szűk utcák a halszag, a kis üzletek és a nagyon magas házak miatt. Nem mondanám, hogy koszos város, de azt sem, hogy ennék a padlóról...
Egy templomnál elbúcsúztunk mert Marconak dolga akadt és egy nagyon kedves helyi bácsi körbevezetett a templomban. Pontosabban az épületkomplexumban, mert ahogy egyik teremből a másikba értünk újabb lépcsők és emeletek kerültek elő aztán egyszercsak egy narancsos kertben találtuk magunkat. Az egész templom nagyon fura volt és örülök hogy a bácsi elmesélte a történetét.
Egyedül sétálgattam a városban, kedvem lett volna enni valami édeset, de nem tudtam mit, ezért csak nézegettem az üzleteket és betértem pár galériába.
A Galleria d'Arte fi Merighibe sodort a sors ahol beszélgetésbe elegyedtem a galéria tulajával, segítettem neki angolra fordítani egy olasz meghívót a következő kiállítására, hálából pedig meghívott a kedvenc cukrászdájába egy pohár friss ananászlére és egy tányérnyi édességre. Jót beszélgettünk a szépségről, a művészetről és a világról, kiderült hogy ismeri Mark Kostabit, híres kortárs festőt, Andy Warhol nagy haverját, aki állítólag magyar... Elmentünk a nyomdába az új katalógusért amit ő szerkesztett, aztán tovább sétáltam és újra találkoztam Marcoval. Vett tintahalat, garnélát és articsókát a parton, aztán együtt elmentünk egy borbárba ahol ittunk egy pohár fehérbort és mivel tetszett, vettünk belőle egy üveggel.
Hazamentünk és megtanított tintahalas fekete rizottót csinálni, garnélát pucolni és polipot rántani.
Alig egy óra alatt elkészültünk a vacsorával, leültünk és jól megettünk mindent. A bor is elfogott és mivel kiderült hogy mindketten nagy kedvelői vagyunk az érdekes alkoholos italoknak, megkóstoltuk az édesapja által készített Bergamotte likőrt, ami jó 60% körül lehetett. Kiderült hogy sokat utazott Dél-Amerikában, de a legjobb utazásai Írországban voltak, ahol kiművelte magát whisky kultúra terén és sokat beszélgettünk az italokról. Egész gyűjteménye van mindenféle fura növényből, cukorból, lekvárból és likőrből.
Éjfélekor ittunk egy kávét, aztán elszopogattuk egy gyömbéres alkoholban eltett kockacukrot és aludni tértem.
Voltunk a parton a halárusoknál, ettünk egy sajtos focacciat és rengeteg kis utcát bejártunk. Genova tele van apró titkokkal és meglepetésekkel amiket csak egy helyi baráttal lehet felfedezni. Egyedül biztos nem mentem volna be a bölcsészkar könyvtárába, ahol narancsfák vannak a kertben és barokk freskók az emeleten.
Szinte minden ház egy palota hatalmas aulával és nagyrészük átjárható, vagyis a két szemközti oldala nyitott. Sok a gazdag palota de közben van egy kis nápolyi hangulat is, a szűk utcák a halszag, a kis üzletek és a nagyon magas házak miatt. Nem mondanám, hogy koszos város, de azt sem, hogy ennék a padlóról...
Egy templomnál elbúcsúztunk mert Marconak dolga akadt és egy nagyon kedves helyi bácsi körbevezetett a templomban. Pontosabban az épületkomplexumban, mert ahogy egyik teremből a másikba értünk újabb lépcsők és emeletek kerültek elő aztán egyszercsak egy narancsos kertben találtuk magunkat. Az egész templom nagyon fura volt és örülök hogy a bácsi elmesélte a történetét.
Egyedül sétálgattam a városban, kedvem lett volna enni valami édeset, de nem tudtam mit, ezért csak nézegettem az üzleteket és betértem pár galériába.
A Galleria d'Arte fi Merighibe sodort a sors ahol beszélgetésbe elegyedtem a galéria tulajával, segítettem neki angolra fordítani egy olasz meghívót a következő kiállítására, hálából pedig meghívott a kedvenc cukrászdájába egy pohár friss ananászlére és egy tányérnyi édességre. Jót beszélgettünk a szépségről, a művészetről és a világról, kiderült hogy ismeri Mark Kostabit, híres kortárs festőt, Andy Warhol nagy haverját, aki állítólag magyar... Elmentünk a nyomdába az új katalógusért amit ő szerkesztett, aztán tovább sétáltam és újra találkoztam Marcoval. Vett tintahalat, garnélát és articsókát a parton, aztán együtt elmentünk egy borbárba ahol ittunk egy pohár fehérbort és mivel tetszett, vettünk belőle egy üveggel.
Hazamentünk és megtanított tintahalas fekete rizottót csinálni, garnélát pucolni és polipot rántani.
Alig egy óra alatt elkészültünk a vacsorával, leültünk és jól megettünk mindent. A bor is elfogott és mivel kiderült hogy mindketten nagy kedvelői vagyunk az érdekes alkoholos italoknak, megkóstoltuk az édesapja által készített Bergamotte likőrt, ami jó 60% körül lehetett. Kiderült hogy sokat utazott Dél-Amerikában, de a legjobb utazásai Írországban voltak, ahol kiművelte magát whisky kultúra terén és sokat beszélgettünk az italokról. Egész gyűjteménye van mindenféle fura növényből, cukorból, lekvárból és likőrből.
Éjfélekor ittunk egy kávét, aztán elszopogattuk egy gyömbéres alkoholban eltett kockacukrot és aludni tértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése