Porcu Meu

Szombaton a nagyon kedves barátaim felhívtak, hogy van-e kedvem velük menni a szomszédos Muro Leccesebe, disznóvágás- és kolbászfesztiválra. Természetesen minden fáradtságom ellenére igent mondtam.
Estefelé átmentem Petrához pletykálni és ott vettek fel mindkettőnket.
Remekül szórakoztunk, szokás szerint a csecsemőtől a 90 évesig mindenki az utcán mulatott és kóstolgatta a legújabb, legfrissebb kolbászokat és disznóságokat.
Számomra a legjelentősebb különbség a magyar ízekhez viszonyítva a kolbászban (salsiccia) és a véreshurkában van. Nincs benne se paprika, se fokhagyma, viszont édeskömény és/vagy kömény bőven van benne, egyetlen fűszerként. A hangulat megint hibátlan, a kaja csodás, a bor elmegy, a társaság kivételesen jó.
Megismerkedtem Giorgio Giorgettoval, aki egy olivaföldön nevel fákat és megegyeztünk, hogy ha szüretelik az olivát, akkor mehetek segíteni. Nagy álmom volt részt venni az olivaszüretben szóval remélem, hogy tényleg sikerül befurakodnom az olivaszedők szűk és elit társaságába.

Saturday evening my dearest local friends invited me to a sausage festival in Muro Leccese. Despite all my tiredness, I said yes, so we went together with Petra and Massi, and met the others there. Naturally the atmosphere was fantastic, there were people from age 0 to 100 and everybody was on the streets until midnight, while eating the different parts of the pork.
I met a new friend, Giorgio, who is working sometimes on an olive field, and he said, maybe i can help them in the next harvest. It would be a dream coming true, because I am really interested in this olive traditions.

A Porcu Meu után átmentünk Sanaricaba, pontosabban a város melletti lovardához. A lovarda az olivafák közt rejtőzködik, furcsa rózsaszínes vagy narancssárga, de annál sűrűbb ködben. Egy szabad teremben a helyi underground fiatalok dub partyt rittyentettek, miközben kint lakókocsiból árulták az olcsó vodkát, - természetesen minden centesimi (eurocentecske) után lelkiismeretesen adóznak.
A zene elviselhető volt, a társaság nagyon fura, de legalább helyiek és fiatalok. Hogy a lovak mit szóltak az üvöltő basszushoz, azt nem tudom, de a szamarak akik kint pihentek, láthatóan élvezték.

After the Porcu Meu we went to Sanarica, accurately near to the city, to a small riding hall, where some horses were staying. The riding hall was hiding between the nice and round olive trees, and it was a miraculous sight with the dense orange-rose fog. In a free room they organised a dub party, while outside they were sold cheap vodka - of course they pay the taxes after each centesimi.
I don't know if the horses liked the loud bass or not, but the donkeys outside obviously loved it.