Kevin és én el fogunk utazni, mert van két hét szabadságunk a munkahelyen. Már megvettünk majdnem minden vonatjegyet, megvannak a repjegyek és buszjegyek, a szállásokat is napok óta intézzük és lassan minden meg lesz szervezve.
Az útiterv a következő:
Augusztus 7. péntek: Poggiardo - Lecce - Brindisi (vonat)
(reptéren alvás)
Augusztus 8. szombat: Brindisi - Roma (repülő)
Augusztus 8-12. : Róma (mytwinplace apartman)
(12-én este indulunk, buszon alvás)
Augusztus 13. csütörtök hajnal: Róma - Pisa (busz)
Augusztus 13. csütörtök: Pisa - Siena (vonat)
Augusztus 13-14. : Siena (kemping, sátor)
Augusztus 14. péntek: Siena - Firenze
Augusztus 14-16. : Firenze (couchsurfing)
Augusztus 16. vasárnap: Firenze - Velence (busz)
(mytwinplace apartman)
Augusztus 17. hétfő: Velence - Padova - Sandrigo (vonat)
(Sandrigoban van egy görög EVS önkéntes lány akinél alhatunk)
Augusztus 18. kedd: Sandrigo - Vicenza - Verona - Sandrigo (vonat)
Augusztus 19. szerda: Sandrigo - Velence - Bologna (vonat)
Augusztus 20. csütörtök: Bologna (couchsurfing)
Augusztus 21. péntek: Bologna - Brindisi (repülő) - Poggiardo (vonat)
Szóval elmentünk Leccébe. Egyszer át kell szállni Zollinoban a Leccei vonatra és csodák csodája, pont akkor szakadt le a jégeső, mikor átszálltunk. Kicsit megáztunk de igazán jól esett. Persze a negyedórás eső után azonnal 38 fok lett megint.
Leccében vettünk egy pizzát aztán elbuszoztunk a decathlonba. A csodálatos hátizsákom mindössze 16 euró volt, de vettem még egy szupi búvárszemüveget 2 euróért, és Kevinnel vettünk egyforma kicsi fekete hátizsákot és egyforma fekete strandpapucsot. Persze azt is pár euróért. Klassz hely ez a decathlon.
Visszamentünk a városba, Kevin vett magának olasz SIM kártyát a telefonjába, aztán sétáltunk egy nagyot. Le is késtük az utolsó vonatot ami visszavitt volna minket Poggiardoba, úgyhogy inkább vettünk egy sört és sétáltunk még egyet. Én nagyon boldog voltam az új hátizsákommal, Kevin is elégedett volt a vásárlásával -ő vett egy túlélő hálózsákot-. És megint csináltam rengeteg hasonló és nem érdekes ámde talán hangulatos képet.
Lecce hangulata egyszerűen leírhatatlanul megnyugtató és egyszerre pezsdítő. Egyetlen percig sem stresszeltünk azon, hogy hogyan jutunk haza, mert legfejjebb mókázunk reggelig a városban, vagy úgyis lesz valami.
Aztán Massi, a drága Massi írt nekem, hogy mi az ábra, megvettem-e a táskámat, mondtam, hogy igen, sőt vonat helyett épp sörözünk. Erre ő felhívta a jóbarátunkat Gianlucat, hogy vigyen haza minket ha végez a munkával Leccében. Mi visszasétáltunk az állomásra és Gianluca ott felvett minket és hazahozott. Gianluca még mindig nem beszél angolul, így remek alkalmam nyílt olaszul beszélgetni vele. Ajánlott pár helyet amit szerinte feltétlenül meg kell néznünk az utazásunk során.
Éljen soká Gianluca.
A délutáni napsugarakat a sör tette fényesebbé Leccében.
És nagyon örülünk az új hátizsákjainknak.
Ez volt a próbautunk Kevinnel és azt kell mondanom, hogy nem aggódunk amiatt, hogy jól kijövünk-e majd egymással az úton. Mondjuk a vonatot lekéstük, de ez ugyebár nem fog megismétlődni a nyaralásunk során. Persze, hogy nem.
Nagyon örültem a szupi új hátizsákomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése