Fontos volt, hogy megismerjék egymást, de még fontosabb, hogy reális és teljes képük legyen Olaszországról, Salentoról, és a dél-olasz életstílusról.
Én a salentoi zenéről és táncról tartottam előadást, a többiek beszéltek a konyháról, környezetről, nevezetességekről, történelemről. Röviden vázoltuk nekik a szervezetünk működését is, hiszen ezen a szervezeten keresztül kerültek ők ide Törökországból.
Petra tartott egy kis "kerekasztal-beszélgetést", hogy megtudjuk mik az elképzeléseik, félelmeik, terveik Olaszországgal, és az itteni munkával kapcsolatban.
Összességében sikeresnek mondanám az egész délelőttöt.
Este elmentünk Galatinába Massival, Petrával, Francescoval és Gianlucaval. Santi Pietro e Paolo, Festa patronale a Galatina, azaz Galatina védőszentjeinek ünnepe volt, akik nem mások, mint Szent Péter és Szent Pál. A templomban őriznek egy követ, amin a szóbeszéd szerint Szent Péter ült.
Én pedig arra gondoltam, hogy végülis ez egy elég fontos kő. Mert itt járt Szent Péter, elfáradt és szerencsére talált egy követ, amire leülhetett. Így kipihente magát, és mehetett Rómába egyházat alapítani. Talán a kő nélkül fájt volna a háta, nem tudott volna pihenni és úgy döntött volna, hogy mégse megy el Rómába és most nem létezne a katolikus egyház.
Sajnos nem volt nálam fényképező, de egyébként valami csodálatos volt. Hétfő este, éjfélkor az utcák tele vannak emberrel, a csecsemőtől a nyugdíjasig. Éjszaka van, de a piac az utcán zavartalanul üzemel az élőzene mellett. Cipők, bikinik, ruhák, zöldség, gyümölcs, vattacukor, ráksaláta, és persze fagyi és tészta minden mennyiségben.
(Pár képet cisnáltam a telefonommal, a többit szégyen, gyalázat, de az internetről töltöttem le. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése