Ezt a képzést kötelező elvégeznie annak, aki EVS önkéntes és hosszabb időt tölt szolgálatban, mint ahogy például én, egy évet.
A training Vitorchianoban volt, és ez a blog túl szűkös ahhoz, hogy mindent leírjak, ami ott történt.
De igyekszem röviden összefoglalni.
Délelőttönként olasz kurzusok voltak, az első nap írtunk egy nyelvi tesztet, és volt egy rövid szóbeli elbeszélgetés, ez alapján soroltak minket csoportokba. A training végén az A1 szintű nyelvvizsgát teljesítettem. A tanárunk Francecso egyszerűen leírhatatlanul fantasztikus volt. A semmiből kellett kiindulnia, sok török angolul sem értett, de ő olaszul elmagyarázptt mindent szép lassan, és valahogy a végére mind megértettük, miről van szó. Megtanultunk néhány alapvető igét ragozni, begyakoroltunk néhány rendhagyó esetet, magabiztosan betanultunk a számokat, irányokat, és a mindennapi beszélgetés legfontosabb kifejezéseit. Gyakran, mikor Francesco látta, hogy már fáradunk, egyszerűen kivitt minket az erdőbe, vagy a rétre, és ott folytattuk a diskurzust a cifra olasz káromkodásokról, vagy a tésztáról. Néhány kép a kurzusról:
Délutánonként minden nap más-más témával foglalkoztunk, két 30 fős csoportra bontva.
Non-formális oktatási módszerrel képeztek minket, és azt hiszem a trainerek, oktatók remek munkát végeztek. Nehéz lenne konkrétan megfogalmazni, hogy mit tanultunk. Én személy szerint azt figyeltem meg, hogy ha csapatban kell megoldani egy feladatot, akkor hogy alakul a pozícióm a csapatban, mennyire szólok bele a megoldásba, mennyire irányítok, vagy mennyire lépek hátra, teret engedve másoknak. Rengeteg feladatunk volt, amit mindig más összetételű és más létszámú csoportokban kellett megoldani. Persze mindig a feladattól függött, hogy ki mennyit tudott hozzáadni a csapathoz, de nagyon érdekes volt látni, ahogy pillanatok alatt előjön mindenkiből a tehetség, és ahogy felmérjük egymás kompetenciáit, majd megtervezzük közösen a megoldás menetét.
Őszintén szólva ennyi csodálatos, gyönyörű, tehetséges, kreatív, értelmes és őszinte emberrel még sosem voltam összezárva. Szinte feldolgozhatatlan élmény ilyen sok remek fiatallal megismerkedni, és visszatekintve még több értéket fedezek fel mindannyiukban.
A képzés közben végig úgy éreztük, hogy állandpan rohanunk, minden percben van mit csinálnunk, és ez az egy hét messze nem elég ahhoz, hogy jól megismerjünk mindenkit, hiszen összesen több mint hatvanan voltunk.
A délutáni kurzusok témái igen változatosak voltak, többnyire "játszva" tanultunk.
Hogyan tanuld meg, hogyan tudsz tanulni? Milyen EVS problémáid adódhatnak? Mit kell tudnod Olaszországról, és a régiódról, városodról, ahol most élsz? Mit érdemes tudni a mafia működéséről? Mire kell odafigyelned az itt töltött idő alatt? Mi az a tényleges, hasznos tudás, amit magadba szívhatsz a szolgálatod alatt? Hogyan kezeld a munkahelyi konfliktusokat, szituációkat önkéntesként? Meddig terjed a felelősséged? Hogyan érdemes kommunikálni a munkatársaiddal, főnököddel, mentoroddal? Mi a te szereped a szervezetnél ahol dolgozol?
Mik a te személyes célkitűzéseid? Mit szeretnél megtanulni az itt töltött év alatt?
Hogyan szeretnéd fejleszteni magad, a személyiséged, a kapcsolataidat, a professzionális tudásodat egy-egy munkaterületen?
És még sorolhatnám tovább. Természetesen mindent elsősorban olaszul beszéltünk meg, és később fordítottak angolra, azzel segítve az olaszunk fejlődését.
A foglalkozás után vacsora következett, majd este közös "játék", ami szinte kötelező volt, és többnyire a csapatépítés volt a célja, de persze mindig nevetgéltünk, és szórakoztunk közben.
A foglalkozásoknak 11-éjfél körül volt vége, sokan eddigre már olyan fáradtak voltak, hogy már semmi energiájuk nem maradt bulizni, de persze a leglazább arcok minden éjjel összeverődtek egy kis iszogatásra.
A reggel korán indult, 8-tól reggeli, 9-től olaszkurzus, 13:00 ebéd, 15:00-19:00 délutáni foglalkozások, 20:00 vacsora, 21:00-23:00 késő esti játékok. Néha akadt fél, vagy egy óra, hogy kicsit pihenjünk, de egyértelműen nem a pihenésről szólt ez a training.
Volt egy szabad napunk, amikor közösen elmentünka közeli Vitterboba, és körülnéztünk a középkori városközpontban. Három kilóméter sétával elértünk egy szabadtéri termálfürdőhöz, amit leginkább a régi egerszalóki geotermikus forráshoz tudnék hasonlítani.
Persze számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy megismerhettem ezeket a csodálatos embereket.
Rengeteget tanultam tőlük és azt hiszem én is tanítottam nekik ezt azt.
A kedvenc új barátaim közül megemlíteném a grúz lányt, az orosz fiút, a román fenegyereket, a litván Jude Law-t, a borzasztóan vicces spanyol és szlovén lányt, a kíváncsi és roppant szórakoztató törököket, a mindig vicces szerb fiút, a tájékozott és nagyon tehetséges lengyel fiút, a csendes és nagyon okos francia lányt, a gyönyörű spanyol fiút, Alejandrot, az energiabomba spanyol lányokat, és a fantasztikus olasz trainert, Davide-t...
A két legjobb barátom már most nagyon hiányzik: Mazlum Törökországból, és Roli Magyarországról. Mi hárman örök barátságot kötöttünk az első pár napon, de sajnos ők ketten Palermoban vannak, Sziciliában, én pedig egyedül vagyok Poggiardoban, Pugliában.
A többit a képek mesélik el. Ezek nem csak az én képeim, van sok, amit a többiek küldtek és még több amit a közös csoportban osztottak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése