Vasárnap a tengeren

Massi, Petra és én elmentünk egy régi bauxitbánya zöld tavához, aztán attól nem messze fürödtünk a tengerben egy nem túl hivatalos strandon. Viszont ez az olasz csizma legkeletibb pontja, és van is itt egy szép kis világítótorony, hogy el lehessen látni egészen Albániáig. A rádió itt már csak albán volt.

Később elmentünk Porto Badiscoba nyaralni. Ja nem, ez nem is nyaralás, mert ez az életünk. Itt élünk Salentoban.
Ebben a városban a tengerparton van egy barlang, ahol a világ (?) legrégibb neolitikus barlangrajza található. Egyébként ez a híres kis sámánrajz rá van tetoválva Massi alkarjára.
Ettünk egy finom paninot, amiben volt sült peproni, oreganós mozzarella és fűszeres koktélparadicsom. Persze egy Nastro Azzurro és egy mandulatejes jeges kávé még kiegészítette az ebédet.
Utána csak fürödtünk a tengerben,  ugráltunk a sziklákról, elhagytam a fülbevalóm, olvasgattunk, napoztunk, nevetgéltünk, aztán este hazamentünk.
Később Alessandro, Massi unokatestvére is csatlakozott.