Csütörtökön és pénteken az irodában dolgoztunk, feldolgoztuk a képeket, és szerveztük a szerdán kezdődő következő tábort a cserkészekkel.
Péntek délután kicsit leszakadt az ég, mi meg Kasiaval felmentünk a tetőre fürdőruhában, és táncoltunk az esőben.
Szombat reggel értünk jött az asztalos-művész Michele, és elvitt minket Giurdignanoba, Alberto lakásába. Albertoval együtt továbbmentünk Otranto mellé, egy kis titkos strandra, és ott töltöttük az egész napot. A táj némileg holdbéli, de a furcsa vajszínt megtöri a bamusz és a fű zöldje.
Volt nálunk szendvics (panini), amit a boltban csináltattunk magunkak reggel és vittünk sört és gyümölcsöket is, szóval nem volt nehéz túlélni estig. Mondjuk kicsit megégtünk, de oda se neki, majd lehámlik a bőrünk és újra lebarnulunk, így megy ez.
A pihenés után elmentünk fagyizni Otrantoba.
Péntek délután kicsit leszakadt az ég, mi meg Kasiaval felmentünk a tetőre fürdőruhában, és táncoltunk az esőben.
Szombat reggel értünk jött az asztalos-művész Michele, és elvitt minket Giurdignanoba, Alberto lakásába. Albertoval együtt továbbmentünk Otranto mellé, egy kis titkos strandra, és ott töltöttük az egész napot. A táj némileg holdbéli, de a furcsa vajszínt megtöri a bamusz és a fű zöldje.
Volt nálunk szendvics (panini), amit a boltban csináltattunk magunkak reggel és vittünk sört és gyümölcsöket is, szóval nem volt nehéz túlélni estig. Mondjuk kicsit megégtünk, de oda se neki, majd lehámlik a bőrünk és újra lebarnulunk, így megy ez.
Itt fogok lakni, ha nagy leszek.
Petra megijedt a tüskés bokortól.
A pihenés után elmentünk fagyizni Otrantoba.
Otranto után visszamentünk Giurdignanoba megnézni egy nagyonsokszáz éves templomot.
Michele vezet, Albero pedig magyaráz. Igen, ő az az Alberto, aki kanálból és villából készített nekünk karkötőt.
A mesedélután nem ért véget, tovább kocsikáztunk egy elhagyatott régi földalatti olajbányához, ahol annak idején hónapokig éltek lent az emberek, mert meg kellett tartani a tökéletes hőmérsékletet és páratartalmat a termeléshez, ezért nem nyithatták ki a kapukat túl sűrűn.
Aztán ettünk egy kis fügét. Egy kedves helyi idegen hozott nekünk papírtörlőt és friss vizet, hogy kezet moshassunk a füge után. Nehogy már ragadós maradjon a kezünk.
Ez csak egy templom Giurdignianoban.
Megint tovább utaztunk, mert Alberto mutatni szeretett volna valami egészen különlegeset.
Megnéztünk egy őskori helyet, ahol elődeink állatot gyilkoltak étkezési vagy áldozati célból. A kő a kis építmény tetején olyan nehéz, hogy azóta sem tudta senki elmozdítani, pedig eltelt 8000 év. Alberto azt mondta ez nagyjából olyan jelentőségű hely mint a Stonehenge, de nem ismerik sokan, mert itt van a világ végén. Mindenesetre ők örülnek, hogy itt van.
A csodás napunk itt ért véget, estére már annyira elfáradtunk, hogy csak aludni maradt erőnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése