Július 20. hétfő - hetek óta nem is tudom milyen nap van.

Reggel szokás szerint nyolckor kezdtük a reggelit, és azonnal neki is álltunk a munkának, igyekeztünk minden megkezdett tevékenységet lezárni, befejezni, majd élvezni a hasznos és eredményes munka gyümölcsét. Délben ebédeltünk, szokás szerint szendvicset, és a főnök beszélgetett kicsit a cserkészek vezetőivel. Kissé kifogásolta a klíma használatát a cserkészek lakóhelyén, mert így magasabb lesz az áramszámla, de azért szépen mosolygott.

Délután az egyórás busszal elmentünk a kedvenc strandomra: Porto Miggianoba.
Órákon át csak áztunk a vízben aztán átmentünk egy magas sziklás helyre és 10 méter magasból ugráltunk a tengerbe. Halálfélelem, megbánás, adrenalin, aztán élmény.

Csipet csapat.

Dustin

Petra.

Dustin megnézte, hogy hány méter, azt mondta 10.

A hatórás busszal visszajöttünk Poggiardoba. Alig maradt időnk lefürdeni, és bort venni vacsora előtt. Keserédes pizza volt, mert Dustinnal és Felix-szel, a kisebb cserkészcsapat vezetőivel nagyon összebatkoztunk és a kemény munka ellenére is nagyon gyorsan elröppent ez a hét velük. Szomorúak vagyunk hogy el kell búcsúzni, hiányozni fognak. Nagyjából örök barátságnak lehet nevezni ami kialakult köztünk.
Vacsora után csináltunk pár csoportképet, aztán elkezdtük meginni együtt a finom helyi bort.
Mindannyian hihetetlen fáradtak voltunk, úgyhogy az este "hamar" végetért...