7.16.2015

Új hét, új erő. Ja, nem

Hétfőn délelőtt Kasia, Kevin, Necati (a török Erasmusos fiú, aki a szervezetünknél tölti a szakmai gyakorlatát) bementünk az irodába. Legfőképp azért, mert otthon annyira rossz már az internet, hogy a leveleinket sem tudjuk megnézni. Másodsorban azért, mert a második táborunk első cserkészcsapata tegnap délben megérkezett, és hátha ma van valami kérdésük, ami miatt bejönnek az irodába. Persze mindenki tudja, hogy nincs kérdésük és már rég a strandon vannak, de azért mi itt vagyunk az irodában.
A második tábor szerdán indul és nagyjából ugyanaz lesz, mint ami az első volt, csak most nem csak lányok lesznek, hanem fiúk is és nem ötvenen, hanem csak harmincketten. Én még mindig nem pihentem ki magam tökéletesen az első tábor óta, szóval annyira nem érzem magamban azt a hatalmas erőt ami a táborok irányításához kell, de gondolom majd az adott helyzetben előkerülnek a tartalékaim.
Valeria az előbb írt, hogy 15-e helyett már ma megkapjuk a zsebpénzünket, mert 15-én kezdődik a Work Camp #2 és túl elfoglaltak leszünk ahhoz, hogy pénzzel foglalkozzunk. Persze ez az én ötletem volt, de nagyra értékelem a főnök rugalmasságát.
Délután Petrával a tetőnkön napoztunk egy kicsit, és egy Nastro Azzurro mellett megbeszéltük az életet.



Kedden az irodában dolgoztunk, próbáltunk megtervezni mindent a szerdai táborkezdésre, de nem volt egyszerű.
Valeria nem akar pénzt költeni, mert a tábor az újrafelhasználásról és a természetről szól, viszont ahhoz, hogy valami hasznosat tudjunk alkotni, szükségünk van ragasztókra, ecsetekre, ollóra, festékre, csavarokra és egyéb anyagokra. A kompromisszumokat nem könnyű megkötni.


Szerdán reggel 8-tól reggeliztünk a belgákkal Poggiardoban az irodában, és 9-kor már neki is láttunk a munkának az iroda udvarán.
A cserkészek nagyon ügyesek, kreatívak, produktívak és kommunikatívak. Az angollal van némi gondjuk, de összességében jól megértjük egymást. Remélem a lelkesedésük kitart a tábor végéig.

















Este Kevin és én mentünk velük vacsorázni. Az előző cserkészek vacsoránál sosem beszélgettek velünk, nem igazán akartak barátkozni. Bezzeg ők mellettünk akartak ülni, és egész sokat beszélgettünk. Kedves, érdeklődő és igen jó társaság.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése