Csütörtökön folytattuk a munkát az irodában illetve az iroda udvarán. Én többnyira a csoportok között mozgok, ellenőrzöm, hogy mindenki dolgozik-e aki akar, tudják-e, hogy mit kell csinálni, tudják-e, hogy hol találják az anyagokat, stb. Főleg a textilcsoporttal foglalkoztam, velük ducktape segítségével összeragasztottunk pet-palackokat, majd a tetejére kartont tettünk, így kaptunk egy kis széket, vagy puffot. Hogy kényelmesebb legyen, raktunk rá egy párnát, majd hulladékanyagból varrtunk az egészre egy huzatot. Én megmutattam nekik, hogy kell kézzel varrni, majd együtt dolgoztunk. Ezen kívül sok egyéb szép dolgot is alkottunk, például nagy konzervdobozokból, függő gyertyatartót. A fárasztó nap után csak itthon beszélgettünk este.
Pénteken reggel a cserkészekkel Castroba utaztunk, egész nap ott égették a tejfehér északi bőrüket, béreltünk két vizibiciklit és élveztük a tengert. Délután hazaértem és azonnal elaludtam. Nem is keltem fel szombat reggelig, így összesen 14 órát aludtam, ami azt jelenti, hogy fáradt voltam.
Petra, Dustin és Sylvain
Csoportkép a kedvenc csapatommal
Petra lazít
Filipa
Szombaton is korán reggel kezdtük a munkát, igyekeztünk befejezni mindent amibe belekezdtünk és újabb tevékenységeknek is nekiláttunk.
Nem egészen értettük a helyzetet, de oda kellett mennünk a templom előtti térre az összes cserkésszel. Kiderült, hogy ez egy környékbeli szerző új konyvének bemutatója és mivel rajtunk kívül nagyjából csak a tíz helyi bolond volt jelen, hamar rájöttünk, hogy ez csapda volt. Közönségnek lettünk odarángatva, úgy, hogy a cserkészek nem értenek olaszul, tehát számukra ez egy teljesen értelmetlen rendezvény volt. Este kilenc órára lettünk odahívva, mi ott is voltunk, de persze a rendezvény egyórás késéssel kezdődött csak el. A polgármester 2 mondatban köszöntötte a cserkészeket az esemény elején, majd Filipát hívta a színpadra, beszélni a semmiről, olaszul. Filipa ügyes volt és magával rántotta Felixet, így ő is mondott 2 mondatot. Ennyi történt. Utána meg vártuk, hogy befejezzék a szövegelés, és elmehessünk végre, de ezek az olaszok annyit tudnak beszélni, hogy hihetetlen. Mivel már majdnem 11 óra volt és a cserkészeink fáradtak voltak, tiszteletlenül bár, de egyöntetűen felálltunk és eljöttünk. Nem volt más választásunk.
Mindezek után kimentünk a térre iszogatni egy kicsit a kedvenc csapatommal. Ezek a rafinált cserkészek nagyon elmés ivós társasjátékokat ismernek, és szerencsére meg is tanították nekünk. Az iszogatásból hajnalig tartó beszélgetés kerekedett, tehát nem pihentünk sokat.
Vasárnap alvás nélkül álltunk neki dolgozni, fáradtak voltunk de sebaj. Én egy kicsit ki is dőltem a sorból, de csak 20 percre. Még jó, hogy Petra olyan szemfüles volt, hogy észrevett és csinált egy közös képet az alvó Kamillával.
Munka után volt 2 óránk pihenni aztán vacsorázni mentünk. Később Filipa és én megmutattuk a La Cisterna sörbárt Dustinnak és Felixnek, a kedvenc csapatom két vezetőjének. Megkóstoltam egy thaiföldi 12%-os sört, a belga fiúk pedig a helyi Pizzica sört, és tetszett nekik. A sör után a városban sétálgattunk és beszélgettünk, így megint nem sikerült túl sokat pihenni a hétfői munka előtt. De ez olyan dolog, hogy megéri fáradtan dolgozni másnap, ha ilyen remekül elbeszélgetünk ezekkel a kedves belgákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése