Szóval ma is egész nap a cserkészekkel barkácsoltunk, ma volt velük az utolsó napunk, elég is volt.
Délután 4-kor végre találkoztunk az újdonsült mentorunkkal, Giorgioval. Korábban már említettem Giorgiot itt a blogban, ő az aki Berlinben volt coach és céges trainer.
Mostantól már a mentorunk is.
Este vacsorázni vittük a cserkészeket, elbúcsúztunk tőlük, telefonszámokat cseréltünk, és minden jót kívántunk egymásnak.
Örülök, hogy megismertem őket, szerintem nem találkoztam korábban belgákkal, szóval most már ezzel is tapasztaltabb vagyok.
Este Massival és Francescoval elmentünk Giugianelloba egy nagyon kedves kis koncertre. Magunkkal vittük Necatit és Madinat is, ott pedig csatlakozott hozzánk Gianluca, Luciano és még pár olasz barát. A koncert modern, improvizatív, experimentális népzenei elemekkel tarkított jazz-fúzió volt, három roppant tehetséges helyi zenésszel. Kicsit avantgard de lehet rá táncolni.
Gianluca nagyjából egy szót sem beszél angolul, Madináék pedig egyáltalán nem tudnak olaszul, mégis 20 percig beszélgettek. Én csak távolról figyeltem őket, és úgy tűnt, mintha értenék egymást. Ez egy csoda.
A másik csoda meg ez a zöld fű, amit nem is értek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése