Bementünk reggel az irodába, és nekiálltunk a munkának. Nem volt könnyű dolgunk mert sok anyag elfogyott már és a motivációnk is zuhant. Szerencsére velünk volt Michele aki a fiúkkal kint dolgozott és fából barkácsoltak. A lányokkal bent szőnyegeket, papírdobozokat és egyéb rendkívül hasznos tárgyakat készítettünk.
Délután átmentem Petrához aki ma be sem jött dolgozni, mert annyira meg volt fázva és mivel én sem voltam sokkal jobban, gondoltam meglátogatom, hogy szenvedjünk együtt.
Főzött egy finom tojásos lecsót, csípős kolbásszal és szalonnával. Aludtam nála egy pár órát, de nem lettem sokkal jobban. Este elmentünk a cserkészekkel vacsorázni, megbeszéltük a félreértéseket Valeriával, Petrával, Kasiaval és a cserkészek vezetőivel bár addigra már annyira betegnek éreztem magam, hogy csak csendes bólogató voltam a diskurzus során.
A vacsora után mentünk egy kört a városban, hiszen megtörtént ez is: szeretett falunkban, Poggiardoban meggyúlt a fény.
Meglátogattuk a kedvenc cukrászdámat is, ahol gyönyörű édességeket és nagyon finom fagylaltot készítenek.
Rövid séta után hazamentem és elaludtam. Ezt követően sok unalmas napot éltem meg egyedül otthon, orrfújással, antibiotikummal és alvással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése