De azért igyekeztünk produktívak lenni.
Gumikerekekből, és hulladéktextilből készítettünk "székeket". A textilt feldaraboltuk hosszú csíkokra, a végeiket öszevarrtuk, hogy jó hosszú legyen és összefontuk. A nagyjából 10 méteres fonatot ragasztópisztollyal rögzítettük a gumira, végül egy kerek OSB lapot csavaroztunk a tetejére.
Végülis kényelmes.
(A képen Kevinnel dolgozunk együtt, ügyes fiú. Tenerifén villanyszerelőként dolgozott, mikor megszakította tanulmányait a műszaki egyetemen, a pénz hiánya miatt.)
Délutánra szerveztünk nekik egy pizzica koncertet a Jump In Association udvarán. (Itt dolgozunk, ez az iroda.)
Alberto meglepett minket egy-egy különleges egyedi karkötővel, amit ő maga kovácsolt villákból. Aztán táncikáltunk egy kicsit, kipróbáltam a pizzica táncot, hát nem valami bonyolult, ha élvezi az ember. De azért megnézném az arcukat egy kalotaszegi rend után, mert ők teljesen elhiszik, hogy ez a tánc valami fantasztikusan bonyolult szellemi dolgokra enged következtetni.Végülis biztos így van. De szerintem életükben nem láttak még más néptáncot, csak ezt, szóval így könnyű elhinni, hogy ez a világ legösszetettebb tánca.
Még mindig maradt bennünk némi erő ahhoz, hogy összehívjunk egy kis ritmikus társasági rituálét, így hát meghívtuk Albertot az asztalos-művészt, Stefanot a kollégánkat, aki a török erasmusosok koordinátora jelenleg, illetve Massit és építész barátját Francescot. Ezen kívül a házigazdák is mind jelen voltak: Kasia, Filipa, Kevin és én, mint önkéntesek, Murat, Necati, Madina mint erasmusosok akik velünk laknak, és Deniz, Burcin, Kadir mint más lakásban alkó erasmusosok. Illetve itt volt még mindig a kedves lengyel pár vendégségben: Olga és Damjan.
Filipa boldogan mosogat.
Csináltunk sütit Albertonak. Elég bénán néz ki, de finom. Kávéba mártott keksz, és tejszín, rétegelve.
Alberto, Filipa, Kasia.
Necati, Madina, Deniz, Kevin.
Alberto által készített gyűrűk, villából, kanálból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése